Yvonne Van Duyn kontra Home Office
A Jurispedia wikiből
Tartalomjegyzék |
Yvonne Van Duyn kontra Home Office
Ügytípus: előzetes döntéshozatali eljárás
Celex-szám: 61974J0041
Ítélethirdetés: 1974. december 4.
Tényállás:
Az angliai High Court of Justice, Chancery Division fordult a bírósághoz, hogy egy folyamatban lévő perben folytassanak le előzetes döntéshozatali eljárást. Yvonne Van Duyn holland állampolgár kívánt munkát vállalni az Egyesült Királyságban a Szcientológiai Egyháznál, de a Home Office – lévén az egyházat a társadalomra veszélyes szervezetnek tartja – elutasította, és ezzel a lépésével szembe ment az EGK-Szerződés 48. cikkével (mely a külföldiek a Közösségen belüli munkavállalásáról szól), valamint a külföldiek mozgására és tartózkodására vonatkozó, a közérdek, közbiztonság vagy közegészség által indokolt különleges intézkedések összehangolásáról szóló irányelvével.
Kérdések:
A High Court of Justice három kérdést tett fel:
- Magánszemélyek hivatkozhatnak-e az EGK-Szerződés 48. cikkére a bírósági ügyeikben?
- Magánszemélyek hivatkozhatnak-e a korábban említett irányelvre a bírósági eljárás során?
- Az állam az egyén közrendet fenyegető viselkedésének vizsgálata során hivatkozhat-e ennek megítéléseben
- olyan tényre miszerint az egyébként jogszabályilag nem tiltott tevékenység közérdekkel ellentétes;
- olyan tényre miszerint az érintett személy ilyen tevékenységet végző szervezethez kíván csatlakozni, de a saját állampolgárai esetében ez nem tiltott?
Válaszok:
- Az EGK-Szerződés 48. cikke közvetlen hatállyal bír a tagállamok jogrendjében, és olyan jogokat ruház a magánszemélyekre, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük.
- A külföldiek mozgására és tartózkodására vonatkozó, a közérdek, közbiztonság vagy közegészség által indokolt különleges intézkedések összehangolásáról szóló irányelv a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztet, amelyeket a tagállami bíróságok előtt érvényesíthetnek, és amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük.
- Az EGK-Szerződés 48. cikkét és az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a tagállam, amely a közrendre hivatkozva érvényesít korlátozó intézkedéseket, az egyén személyes viselkedésének elemeként figyelembe veheti azt a tényt, hogy az egyén olyan csoporthoz vagy szervezethez tartozik, amelynek tevékenységét az adott tagállam a társadalomra veszélyesnek tartja, anélkül, hogy a szóban forgó tevékenységet jogszabály tiltaná, és anélkül, hogy bármilyen korlátozást alkalmazna a saját állampolgáraival szemben, akik a másik tagállam állampolgára által végzett tevékenységhez hasonló tevékenységet kívánnak folytatni ugyanazon csoportban vagy szervezetben.
