Részesség
A Jurispedia wikiből
 | Ez a szócikk <yearsold d="1" m="5" y="2008"></yearsold> éves. Lehet, hogy hatályát vesztette vagy módosult a megírás alapjául szolgáló jogszabály. Le kellene ellenőrizni. |
Tartalomjegyzék |
Felosztás
A részesség a bűncselekményben való speciális közreműködést jelenti. A részesek nem merítik ki a bűncselekmény törvényi tényállását, ennek ellenére meghatározó szerepük fűződik a deliktum végrehajtásához.
A részesség felosztása közös jellemzőik szerint
Közös jellemzőik alapján három csoportra oszthatók: a részesség jellege szerint, a részesi magatartás ismérvei szerint, valamint a tettesi alapcselekmény és a részesi magatartás közötti kapcsolat alapján.
A részesség jellege szerint
A részesség járulékos jellege azt jelenti, hogy önmagában nem állhat. Mindenképpen egy másik cselekményhez, egy ún. alapcselekményhez kell társulnia, melyet a tettes valósít meg. Hogy egy bűncselekményt tettesi alapcselekménynek minősítsünk, két kritériumnak kell eleget tenni:
- Először is a cselekménynek szándékos bűncselekménynek kell minősülnie. Ha a tettest büntethetőséget kizáró ok miatt nem lehet felelősségre vonni, a részes közvetett tettesként felelhet a körülményektől függően. Ha büntethetőséget megszüntető ok miatt, attól még a részes felelhet a tettéért. Úgyszintén akkor is, ha a tettest azért nem tudják felelősségre vonni, mert nem találják.[1] Itt is van egy kivétel. Ha a bíróság bizonyítottság hiányában felmenti a tettest, ugyanez megtörténik a felbujtóval is.[2] Fontos megjegyezni, hogy a járulékosság nem terjed ki a minősítésre.
- A részesi felelősségre vonás második kondíciója, hogy a tettes legalább a kísérlet szakaszáig eljusson. Ha csupán az előkészületig terjed a tettes cselekménye, akkor a részest is csak előkészület miatt büntethető, feltéve, hogy a törvény büntetni rendeli az előkészületet.
A részesi magatartás ismérvei
A részesi magatartás kívül esik Btk. Különös részi tényállásain. Míg a felbujtás elkövetési magatartása a "rábírás", addig a bűnsegélyé a "segítségnyújtás". Le kell szögezni, hogy ez a fajta magatartás csakis tényállásszerű tettesi cselekménnyel valósítható meg.
Vessük össze a részesi magatartásokat az egymáshoz való viszonyuk alapján! Ez azért lényeges, mert ha a felbujtó tettesi magatartást is tanúsít, vagyis besorolható valamelyik tényállásba, akkor a cselekedete beleolvad a tetteségbe. Ellenben egy bűnsegélyi típusú magatartás legfeljebb a felbujtásba - mint szigorúbban bűntetett cselekménybe - olvadhat bele.[3]
Megfigyelésre méltó, hogy mindkét részesi magatartás a szándékossághoz köthető, és ha több részese van a bűncselekménynek, egymásról nem kell tudniuk, csak a tettesi alapcselekményről. A vegyes bűnösség[4] esetében az álláspontok megoszlóak. Ha arra tekintettel vizsgáljuk a részesek felelősségét, hogy szándékosságot tételez fel, akkor a minősített elkövetés nem írható fel a számlájára, ha csak a gondatlanság terjedt ki arra. A másik álláspont azt lovagolja meg, hogy a törvényszöveg az elkövetők kifejezést használja, tehát ebbe beleértendők a részesek is. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy csak abban az esetben van értelme részesi magatartásról beszélni, ha mind a tettes alapcselekményét, s mind a részest szándékosság vezérli.
A részesekre a parifikáció elve alapján a bíróságnak ugyanazt a büntetési tételt kell alkalmazni a részesekkel szemben is, mint a tetteseknél. A bírói gyakorlatban azonban kialakult az a szokás, hogy a bűnsegélyi közreműködést kevésbé olyan súlyosan bírálja el, mint a felbujtást. Ez olyannyira így van, hogy a Btk. 87. § (3) bekezdése[5] értelmében, lehetőség van a bűnsegély esetén a kétszeres leértékelésre. Ez azért lehetséges, mert a Legfelsőbb Bíróság 56. sz. Büntető Kollégiumi véleménye[6] szerint a bűnsegédi magatartásnak kisebb a szerepe a bűncselekmény elkövetésében, mint a felbujtóé.
Az elkövető egy bűncselekmény elkövetése során csak egy elkövetői minőségben vonható felelősségre. Mindig a legsúlyosabb elkövetői minőségében még akkor is, ha többfélét valósított meg. A bűnsegély beleolvad a felbujtásba, a felbujtás beleolvad a társtettességbe.[7] Ellenben a többszörös elkövetői minőség súlyosító körülményként figyelembe vehető a büntetés kiszabásakor.
A tettesi alapcselekmény és a részesi magatartás közötti kapcsolat
Alapvető kritérium, hogy a részesi magatartás és a tettesi alapcselekmény között ok-okozati összefüggést lehessen kimutatni. A felbujtó rábírja, a bűnsegéd előmozdítja a tettest. Egyetlen kivétel van, mégpedig a mulasztásos bűnsegély esetében, melyről a tettesnek nem kell tudnia.
Az okozati összefüggés mellé feltétlenül érdemes megemlíteni az időbeli kapcsolat jelentőségét is. A részesség rendhagyóan előbb foganatosított tevés (vagy nem tevés), de a felbujtás esetén mindenképpen. Nem ilyen egyszerű viszont a helyzet a bűnsegélyi magatartás körében. Ott annyival kell árnyalni a képet, hogy ez megvalósulhat a bűnelkövetés közben is, nem csak előtte. A magyar büntetőjog nem ismeri az utólagos bűnsegélyt!
Most azt a kérdést tisztázzuk, hogy mennyiben terheli felelősség a részest, ha a tettes minőségileg vagy mennyiségileg túllépi azt a tevékenységet, melyet a részes szándéka átfogott. A válasz annyi, hogy a túllépésért a részes nem tartozik felelősséggel. Itt a minőségi azt jelenti, hogy a tettes más bűncselekményt is megvalósít; a mennyiségi esetében pedig a részes a szándékának megfelelő bűncselekményt minősített tényállási alakzatban valósítja meg a tettes (pl. lopás helyett rablás). Amennyiben a tettes csak azt a bűncselekményt valósítja meg, melyre a részes szándéka nem terjedt ki, továbbra is felelősségre vonható, de csak mint előkészület miatt (bűncselekményre felhív).
A részesség felosztása fajtái szerint
A részesség két fajtája a felbujtás és a bűnsegély. Ez utóbbin belül megkülönböztetünk fizikai és pszichika bűnsegédet.
Felbujtás
21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
Az elkövetési magatartása a rábírás, rábíró nyilatkozat, mely történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással, látszólagos lebeszéléssel, fenyegetéssel stb. További fontos követelmény, hogy meghatározott bűncselekmény-típusra kell vonatkoznia (a tettesi alapcselekmény körülményeit már nem szükséges tartalmaznia, a sértett személy szerinti megjelölése sem szükséges). Ha a felbujtás súlyosabb bűncselekményre irányult, mint a ténylegesen elkövetett, utóbbira nézve is megtörtént a felbujtás. A felbujtás akkor valósul meg, ha a) rábíró nyilatkozat mint döntő motívum hozza létre az akaratelhatározást és b) ennek alapján a címzett legalább a kísérlet stádiumáig eljuttatja a tettesi alapcselekményt (egyébként előkészület). Ha a nyilatkozattételkor az akaratelhatározás már megvan (iam alias facturus) csupán szándékerősítő hatású (pszichikai bűnsegélynek minősül). Egy korábbi szilárd elhatározás esetén, ha a rábírás már semmilyen hatással nem volt, nem részesség (omnimodo facturus). A rábíró nyilatkozatnak és a tettesi akaratelhatározásnak okozati összefüggésben kell állnia, illetve a felbujtó szándékának át kell fognia az alapcselekmény tényállási elemeit, valamint azt, hogy a címzett az ő rábíró nyilatkozatának hatására követi el (egyenes és eshetőleges szándék egyaránt lehet). A gondatlan felbujtás kizárt, de ekkor előfordul, hogy a magatartása beleillik valamely gondatlan deliktum tényállásának keretei közé. Ha valaki felismeri gondatlan magatartásának következményeit még a befejezetté válás előtt, köteles azt megakadályozni, különben mulasztásos bűnsegélynek minősül. A felbujtó csak a tettes által ténylegesen megvalósított cselekmény miatt vonható felelősségre. Létezik egy olyan eset, amikor közvetett módon bujtunk fel valakit, vagyis felbujtunk valakit, hogy ő felbujtson másvalakit bűncselekmény elkövetésére. Többes felbujtásnak minősül az az eset, ha egymással szándékegységben lévő több személy rábíró nyilatkozatának együtthatása hozza létre a címzettben az akaratelhatározást.
Bűnsegély
21. § (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
Az elkövetési magatartása a segítségnyújtás, de kivételesen lehet mulasztás is: más által elkövetett bűncselekmény megakadályozására nézve speciális jogi kötelesség terheli és ennek ellenére nem tesz meg minden tőle telhetőt, erről a tettesnek nem szükséges tudnia, pl. szülő nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy fiatalkorú gyermeke ne kövessen el bűncselekményt. Kivételes eset: a feljelentési kötelezettség elmulasztása mindig önálló deliktumot valósít meg. A bátorítólag ható jelenlét akkor is pszichikai bűnsegélynek minősülhet, ha nem terhelte jogi kötelezettség a megakadályozására nézve. Két fajtáját különböztetjük meg: fizikai és pszichikai bűnsegély.
Fizikai bűnsegély
A fizikai bűnsegély a tettesi alapcselekmény külső feltételeinek megteremtésével járul hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. Rendszerint olyan segítségnyújtás, mely önmagában büntetőjogilag nem értékelhető, de mivel hozzájárul az alapcselekmény megvalósításához, felelősség terheli.
A társtettességtől a törvényi tényálláshoz való viszonyuk alapján lehet elhatárolni. Mint azt az előbb említettem, a bűnsegély nem illeszkedik a deliktum törvényi tényállásába, ellenben a társtettesé igen. Ezen kívül a társtettességnél fontos, hogy egymásról tudva, együtt kövessék el a bűncselekményt, míg arról nem kell feltétlenül tudnia a tettesnek, hogy valaki megkönnyítette az ő szándékbeteljesülését.
Pszichikai bűnsegély
Pszichikai bűnsegély során a tettes azon szándékát erősíti a részes, hogy egy meghatározott deliktumot kövessen el, tehát a tettes pszichikumára hat (pl. bátorítással, tanácsadással stb.). Ebben áll a legfőbb különbség a felbujtó és a pszichikai bűnsegéd között: míg a felbujtás kiváltja a bűnös szándékot, a pszichikai bűnsegély erősíti azt.
A nyitott törvényi tényállás esetében nehézzé válhat, hogy a magatartás beleillik-e a törvényi tényállás keretei közé. Mivel a stádiumtan szempontjából a bűnsegély onnantól kezdve értékelhető, hogy a tettesi magatartás legalább a kísérlet stádiumába lépett, a társtettesi részvétel csak abban az esetben állapítható meg, ha önálló tettével legalább a kísérletig eljut. A pszichikia bűnsegélyről - eltérően a fizikaitól - a tettesnek tudnia kell.
Létezik itt is a közvetett bűnsegély. Ennek négy fajtáját különböztetjük meg: a) felbujtónak nyújtott segítség, b) bűnsegédnek nyújtott segítség, c) bűnsegéd rábírása bűnsegélyre, illetve d) a sértett rábírása a bűncselekményhez való hozzájárulásra, de ez csak azokban a bűncselekményekben lehetséges, ahol a sértett beleegyezése ellenére is megvalósul a deliktum. A c) és d) pont esetében rábíró magatartást fejtenek ki, ami azért számít bűnsegélynek, mert nem közvetlenül a tettes irányába fejtik ki, hanem a bűnsegéd és a sértett irányába.
Megjegyzések
- ↑ BH 1999. 84. és BH 2000. 185.
- ↑ BH 2001. 49.
- ↑ BH 2001. 308.
- ↑ 15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.
- ↑ 87. § (3) Kísérlet és bűnsegély esetében, ha a (2) bekezdés a)-d) pontjai alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján kell kiszabni.
- ↑ BKv 56. (előzőleg BK 154.)
- ↑ BH 1997. 265.
Forrás
- Horváth Tibor (szerk.): Magyar büntetőjog - Általános rész, Complex Kiadó, Budapest, 2007.
- BH 1997. 265.
- BH 1999. 84.
- BH 2000. 185.
- BH 2001. 49.
- BH 2001. 308.
- BKv 56. (előzőleg BK 154.)
Jogszabályok
- 1978. évi IV. törvény - a Büntető Törvénykönyvről
