Normakollízió
A Jurispedia wikiből
Normakollízió
A joghézag kapcsán szó esett az inkonzisztencia-hézagról, mely az ellentmondásos szabályozást takarja. A jogalkalmazónak egy konkrét eset elbírálásakor el kell döntenie, hogy melyik jogi normát alkalmazza a felmerült jogeset megoldására. Szerencsére a jogrendszer megfogalmaz több olyan alapelvet, mely az összeütköző normák között állít fel olyan distinkciókat, mely alapján el lehet dönteni, hogy melyik alkalmazható. Ezek a következők:
- Lex superior derogat legi inferiori elve szerint a magasabb szintű jogszabály lerontja az alacsonyabb szintű jogszabályt. Kizárólag a jogrendszer vertikális tagozódásában lehet szerepe. Ezt az elvet a már sok tekintetben elavultnak számító jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény is megfogalmazza.
1. § (2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
- Lex posterior derogat legi priori azt jelenti, hogy a később keletkezett jogszabály lerontja a korábban keletkezettet. Ennek a döntésnek a hátterében az áll, hogy ha a jogalkotó új jogi normát alkot, akkor az amiatt történhetett, mert megváltozott az egyes viszonyok rendezésére irányuló akarat. A jogrendszer horizontális tagozódásában merülhet fel ennek az elvnek a szerepe. Az Alkotmánybíróság 35/1991 (VI. 20.) határozatában kimondta, hogy ez a fajta normakollízió nem okoz alkotmánysértést, így nem jogosult ebben eljárni.
- Lex specialis deroget legi generali az utolsó elv, amiről még szólni kell a normakollízió kapcsán. Eszerint a különös jogszabály lerontja az általános érvényűt. Hasonlóan az előbbihez, ez is a horizontális síkon bír jelentőséggel. Az értelme ennek az elvnek abban áll, hogy lehetnek olyan speciális kérdések, melyeket nem lehet az általában jó megoldásokkal megválaszolni.
