Jogképesség

A Jurispedia wikiből

Jogképesség

Ma már természetesnek tűnik, hogy bárkinek lehetnek jogai, illetve kötelezettségei. Ám ez nem volt mindig így. Gondoljunk például az ókori Rómára, ahol a rabszolgákat inkább kezelték dolgokként, semmint emberekként. Ilyesformán jogaik nem lehettek, a pater familias (családfő) rendelkezett az életük vagy éppen haláluk felett.

Magyar szabályozása

8. § (1) A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek.

(2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő.

(3) A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

Jogképességgel bír még az állam és a jogi személyek.

A jogképesség az élveszületéssel kezdődik, mely visszahat a fogamzás időpontjára (például az öröklés szempontjából lehet jelentősége), s a halállal ér véget. A fogamzás időpontjának a Ptk. egyik megdönthető vélelme szerint a születéstől visszafele számított háromszázadik napot kell tekinteni. A halál beálltát a halottkém állapítja meg, de abban az esetben, ha ez valamiért nem lehetséges, kérhetik a bíróságot, hogy nyilvánítsák halottnak az eltűnt személyt, aki öt évig tartósan nem adott magáról életjelet. Ezen kívül még lehet kérni a bíróságtól a halál tényének megállapítását is.

Tartalma szerint általános, egyenlő és feltétlen. Azt bármiféle jognyilatkozattal korlátozni nem lehet, de hogy valaki jogképes, még nem jelenti azt, hogy mindenre szerezhet jogot, vagy hogy egyáltalán szerezhet jogot, illetve vállalhat kötelezettséget. Ez már a cselekvőképesség, valamint a szerzőképesség meglététől tehető függővé.