Her Majesty’s Customs and Excise kontra Gerhart Schindler és Jörg Schindler
A Jurispedia wikiből
Tartalomjegyzék |
Her Majesty’s Customs and Excise kontra Gerhart Schindler és Jörg Schindler
Felek: Her Majesty’s Custums and Excise (továbbiakban biztosok) kontra Gerhard Schindler és Jörg Schindler
Ügyszám: C-275/92
Celex-szám: 61992J0275
Ügytípus: előzetes döntéshozatali eljárás
Ítélethirdetés: 1994. március 24.
Tényállás:
Gerhard és Jörg Schindler egy, a Német Szövetségi Köztársaságban „osztálynak” nevezett sorsjáték szervezését végző cégnek (SKL) dolgoztak, mint független ügynökök. Tevékenységük reklámozási és értékesítési feladatokat foglalt magába. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a két ügynök Hollandiából adott fel leveleket brit állampolgároknak. A biztosok ezeket lefoglalták, hivatkozva:
- az 1898. évi vámtörvényre, mely tiltja mindennemű a sorsjáték húzásáról szóló reklám vagy irat behozatalát. Valamint:
- az 1976. évi a sorsjátékokról és a szórakozásról szóló törvény rendelkezéseire, mely
tiltja azon sorsjátékokat, amelyek nem rendelkeznek a játékokra vonatkozó brit jogszabályok szerinti játék jellegzetességeivel, nevezetesen a véletlenen vagy a szerencsén alapuló olyan nyeremények pénzben vagy természetben való kiosztásával, amelyek alapját a résztvevők által összeadott tőke fedezi.
A High Court of Justice előtt lezajlott alapeljárás alperesei szerint, a fentebb idézett törvények sértik a szerződés 30. cikkét - az áruk szabad mozgásáról -, illetve az 59 cikkét - a szolgáltatások szabad mozgásáról.
A biztosok ellenérvei a következők voltak: A sorsjátékot reklámozó anyagok nem minősülnek se árunak, se szolgáltatásnak, tehát nem is sérthetik a Szerződés hivatkozott cikkeit. Ezen túlmenően a brit kormány azon törekvése is indokolja, hogy társadalom politikai okokból és a csalás megelőzése érdekében korlátozza a sorsjátékokat.
A High Court of Justice a közösségi jog értelmezésének szükségességét állapította meg. Ezért előzetes döntés hozatali eljárást kezdeményezett. Hat kérdést intézett a Bírósághoz.
A kérdések:
- A Római Szerződés 30. cikke szerinti áruknak minősülnek-e az olyan sorsjátékra vonatkozó reklámanyagok és sorsjegyek, amelyek megszervezését egy másik tagállamban a jogszabályok engedélyezik?
- A nemzeti bíróság kérdése arra irányul – feltéve, ha az első kérdés igenlő -, hogy azon nemzeti jogszabályok, mint a sorsjátékokra vonatkozó brit jogszabályok, amelyek – eltekintve az általuk meghatározott kivételektől – megtiltják egy tagállam területén a sorsjátékok szervezését, az áruk szabad mozgása akadályának minősülnek-e?
- A Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel (36. cikk) ellentétesek-e az olyan típusú jogszabályok, mint az Egyesült Királyságnak a sorsjátékokra vonatkozó jogszabályai, figyelembe véve az azokat indokoló társadalompolitikai és a csalás megelőzésére vonatkozó törekvéseket.
- A Római Szerződés 59. cikke szerinti szolgáltatásnak minősül-e az olyan sorsjátékra vonatkozó sorsjegyek szállítása és reklámanyagok küldése, amelynek megszervezését egy másik tagállamban a jogszabályok engedélyezik?
- Ötödik kérdésével – feltéve hogy a 4. kérdés igenlő - a nemzeti bíróság arra kérdez rá, hogy azon nemzeti jogszabályok, mint a sorsjátékokra vonatkozó brit jogszabályok, amelyek – eltekintve az általuk meghatározott kivételektől – megtiltják egy tagállam területén a sorsjátékok szervezését, a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályának minősülnek-e.
- Szintén a negyedik kérdés kimenetelétől függ. A kérdés lényege, hogy a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesek -e az olyan típusú jogszabályok, mint az Egyesült Királyságnak a sorsjátékokra vonatkozó jogszabályai, figyelembe véve az azokat indokoló társadalompolitikai és csalás megelőzésére vonatkozó törekvéseket.
Ítélet és indoklás:
1-4: Ezt a két kérdést együtt kell vizsgálni. A válasz pedig a következő: reklámanyagok és sorsjegyek behozatala egy tagállamba, annak érdekében, hogy e tagállam lakosai részt vegyenek egy másik tagállamban szervezett sorsjátékban, a Szerződés 60. cikke értelmében vett „szolgáltatási” tevékenységhez kapcsolódik, és ezért a Szerződés 59. cikkének hatálya alá tartozik.
2-3: Az előbbiek fényében ezekre a kérdések nem szükségeltetik a válasz.
5: A Bíróság megállapítása: azon nemzeti jogszabályok, mint a sorsjátékokra vonatkozó brit jogszabályok, amelyek – eltekintve az általuk meghatározott kivételektől – megtiltják egy tagállam területén a sorsjátékok szervezését, a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályának minősülnek.
6: A Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel nem ellentétesek az olyan típusú jogszabályok, mint a sorsjátékokra vonatkozó brit jogszabályok, figyelembe véve az azokat indokoló társadalompolitikai és csalás megelőzésére vonatkozó törekvéseket.
