A korlátolt dologi jogok fogalma és csoportosítása

A Jurispedia wikiből

A korlátolt dologi jogok fogalma és csoportosítása

A tulajdonjog elvi teljessége folytán magában foglal minden olyan a dologra vonatkozó jogosultságot, részjogosítványt, amely egyébként egy korlátolt dologi jog tartalmát is alkothatja. A „korlátolt” jelző éppen a tulajdonjog elvi „korlátlanságára” utalva és azzal szemben azt fejezi ki, hogy míg a tulajdonjogban foglalt jogosítványokat kimerítően felsorolni nem lehet, illetőleg nem képzelhető el olyan jogosultság, amely a tulajdonjoghoz csatlakozva azzal egységbe ne olvadna, addig a korlátolt dologi jogok gyűjtő elnevezése alatt összefoglalt alanyi jogok mindegyikének pontosan körülhatárolt tartalma van, amelyek további tetszőleges jogosultságok nem képesek az egységgé olvadására.

A tulajdonjog önállósult részjogosítványai alatt tehát olyan jogviszonyokat értünk, amelyek a tulajdonjogból, annak tartalmát alkotó egyes részjogosultságok önálló jogviszonyokká fejlődése útján keleteztek, és a dologra vonatkozólag a tulajdonjog alapján állanak fenn.

A 3 alapvető részjogosultságot foglalja magában:

  • birtoklás,
  • használat,
  • rendelkezés.

A tulajdonjog egyes részjogosítványai önállósulnak, az történik, hogy a tulajdonjog által biztosított egyes használati vagy értékesítési lehetőségek önálló jogviszonyok formáját öltik. Ezeknek az önállósult részjogosítványoknak az egyik fontos jellegadó ismérve, hogy azok a jogviszonyok, melyekben ezek formát öltenek, éppúgy abszolút-negatív szerkezetűek, mint maga a tulajdonjog. A belőlük eredő alanyi jogok ugyanúgy abszolút védelemben részesülnek, azaz mindenkivel szemben érvényesíthetők, ahogyan a tulajdonból folyó alanyi jogok. E jogok kizárólagossága úgy érvényesül magával a tulajdonossal szemben is, miként a tulajdonjog egészének kizárólagossága más tulajdonosokkal szemben. Ezeket nevezzük a tulajdonjog szelvényjogainak.

A korlátolt dologi jogoknak a tulajdonosra is kiterjedő abszolút hatálya alapot adott olyan elméleti következtetés levonására is, mely szerint ezek nem különvált részjogosítványok, hanem a tulajdonjogra kívülről ránehezedő, a tulajdonosi jogosultságok gyakorlását többé-kevésbé akadályozó jogok, de ez a teória nem vált általánosan elfogadottá.

Vannak olyan korlátolt dologi jogok, melyeknek tartalma úgy nehezedik a tulajdonra, hogy egy velük egyező jogosultságot tulajdonjoga alapján maga a tulajdonos is párhuzamosan, egyidejűleg gyakorolhat. Vannak azonban olyan korlátolt dologi jogok is, melyek a párhuzamos joggyakorlást a tulajdonos részéről még kismértékben sem tűrik meg, azaz fennállásuk alatt a tulajdonból folyó egyes jogosultságokat a maguk teljességében felemésztenek. A korlátolt dologi jog jogosultja a tulajdonosnak jogutódja. Ezt nevezzük konstitutív jogutódlásnak, vagyis a jogutódra nem az előd egész joga száll át, hanem javára egy olyan új, körülhatárolt tartalmú alanyi jog keletkezik, amely a jogelőd jogának része volt. Ez az „új” alanyi jog semmi olyan tartalmi elemet nem tartalmazhat, ami a tulajdonjogban benne nem rejlett volna. Éppen a korlátolt dologi jognak a tulajdonjog tartalmából származása fojtás nem mondhatjuk tehát, hogy az a tulajdonra „kívülről” nehezedő teher vagy korlátozás volna. Ha ugyanazon dolgon tulajdonjog és korlátolt dologi jog is fennáll, akkor közöttük a tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok megoszlanak. A jogosultságok megoszlásával a tulajdonjog semmi esetre sem szűnik meg, sőt az átruházott részjogosítványok sem válnak teljesen elidegenítettekké, azokra nézve a tulajdonosnak dologi várománya marad, amely várományt még jogügylettel sem lehet kizárni.

A negatív tartalmú kötelezettség, amely a tulajdonost a korlátolt dologi jog jogosultjával szemben terheli, tartalmilag azonos azzal a kötelezettséggel, amely mindenki mást terhel. A korlátolt dologi jogosult szempontjából éppen ezért elvileg közömbös, hogy személy szerint éppen ki van a tulajdonos pozíciójában, továbbá az is, hogy a tulajdonjog megmaradt jogosultságaiból milyen további részjogosítványok válnak ki és jelennek meg újabb korlátolt dologi jogok alakjában.

A tulajdonjog tartalmát alkotó birtokláshoz való jogosultság önmagában gazdasági érdekeltség kielégítésére rendszerint nem alkalmas, alig van olyan korlátolt dologi jog, amelynek tartalmát a birtokláshoz való jog egymásban kitöltené. Más önállósult részjogosítvány gyakorlásának előfeltétele és eszköze.

A részjogosultságok önállósulása a tulajdonjog tartalmának melyik részére, melyik szelvényére vonatkozik, korlátolt dologi jogok két fő csoportját különböztethetjük meg.

  • használati jogok
  • értékjogok

A használati jogok a tulajdonjog által biztosított használati lehetőség önállósulása útján keletkeznek, mindig érintik a dolog állagát, a jogosult számára a dolog bizonyos irányú és meghatározott mértékű használatát teszik lehetővé.

Az értékjogok ezzel szemben a tulajdonjog legfajsúlyosabb tartalmi eleméből, a rendelkezési jogból fakadnak. A rendelkezési jog magában foglalja a tulajdonjog átruházása mellett a dolog értékesítésének megannyi lehetőségét is. Az értékjogok vmennyien arra irányulnak, hogy jogosultjaik bizonyos értéket követelhetnek a maguk számára a dologból.

Mai jogrendszerünkben a korlátolt dologi jognak a következő főbb típusai vannak:

  • a földhasználati jog
  • a személyes és telki szolgalmak,
  • közérdekű használati jog
  • zálogjogok

A jog tárgya szerint megkülönböztethetjük azokat a korlátolt dologi jogokat, amelyek ingóságokon és ingatlanokon egyaránt fennállhatnak (haszonélvezet, használat joga, zálogjog) azoktól, amelyek csak ingatlanokon állhatnak fenn (földhasználat, telki szolgalom, közérdekű használati jog).

A dologi jogosult személyének mikénti meghatározása szerint megkülönböztethetünk olyan korlátolt dologi jogokat, melyeknek jogosultja közvetlenül, név szerint meghatározott személy, továbbá olyanokat, amelyek jogosultja csak közvetve, vmely jel szerint határozható meg.

Személyhez kötött és személyhez nem kötött korlátolt dologi jogoknál az előbbi esetben a jogosult csak személyesen gyakorolhatja jogait (használat joga, közérdekű használati jog), utóbbi esetben a jog gyakorlását másnak átengedheti (haszonélvezet)

A tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok között fennálló szoros jogi gazdasági kapcsolatra, a tételes jog és a jogtudomány is a korlátolt dologi jogokat hagyományosan a dologi jogon belül, rendszertanilag a tulajdonjoghoz kapcsolva helyezte el.