A dologi jog alapvető ismérvei
A Jurispedia wikiből
Tartalomjegyzék |
A dologi jog alapvető ismérvei
A dologi jog helye a jogrendszerben
A dologi jog a polgári jog szerves részét képezi. Közelebbről a vagyoni jogviszonyok statikáját adja, illetve annak alapvető részletszabályait. A klasszikusnak nevezhető ötös felosztásban (az általános rendelkezéseket és a személyek jogát követően, de megelőzve a kötelmi és öröklési jogot) a harmadik részt tölti meg tartalommal (melyet a Ptk-ban "A tulajdonjog" címet viseli). Egy másikfajta felosztás szerint a dologi jog abszolút jellegű jog.
A dologi jog szabályaival leginkább a Polgári törvénykönyvben találkozhatunk, de természetesen nem kizárólag. Azokat a dologi jog körébe sorolható jogi normákat, melyeket más jogszabályokban fogalmaznak meg dologi jogi különtörvényeknek nevezzük. Míg a Ptk. a dologi jog legáltalánosabb és legfontosabb szabályait ismerteti, addig a különtörvények kivételes szabályozást tartalmaznak.
Bár a dologi joggal elsősorban a Ptk-ban találkozhatunk, nem kizárólag a magánjog területét érinti. Egyes ilyen normák a közjogban öltenek testet, sőt, nem ritkán vegyes jellegűek. Alapvető fontosságú dologi jogi szabályokat az Alkotmány is megfogalmaz, mint amilyen például a tulajdonhoz való jog vagy a vállalkozás szabadsága. Mindezek ellenére a hatályos dologi jognak csak azokat nevezzük, melyek a Ptk-ban, illetve a különtörvényekben találhatók meg. Ezt más néven objektív, tárgyi értelemben vett dologi jognak hívjuk. Szubjektív vagy alanyi értelemben vett jogokról, mint az alanyi jogok egy fajtája beszélünk.
Ha egy alanyi dologi jog tartalma több részjogosítványból, esetleg kötelezettségből áll, ezeket külön-külön nevezzük dologi jogosultságoknak, illetve dologi kötelezettségeknek.
Visszakanyarodva kicsit a Ptk-hoz, megállapíthatjuk, hogy bár a harmadik rész kezeli kiemelten a dologi jogot (melynek címe csalóka), de a hatályos (a szócikk megírásakor az 1959. évi IV. törvény) törvénykönyvünk egészében előfordulhatnak a dologi jogra vonatkozó szabályozások (a jog-, szerző- és cselekvőképesség egyaránt vonatkozik ide, ahogy a kötelmi és öröklési jog is törvényszerű).
Ahogy a dologi jog a magánjog egész területén, úgy a közjogban is előfordul. Ez számos kérdést vet fel, mint amilyen például, hogy a közjogiasodott dologi jog közjogi normává alakul át vagy sem. Vagy itt most a magánjog elközjogiasodása történik, esetleg fordítva: a közjog elmagánjogiasodása figyelhető-e meg? Ezekkel a kérdésekkel ebben a szócikkben nem foglalkozom. Ami viszont tény, hogy a közjogi szervek is lehetnek magánjogi jogviszony alanyai.
A köz- és a dologi jog egy másik fajta összefonódásáról van szó abban az esetben, amikor a dologi jogosultakat a közjog korlátozza. A korlátozás (vagy tiltás) vonatkozhat egyes dolgok birtokban tartására, használatára, illetve hasznosításának módjára, a dolog megterhelésére vagy elidegenítésére. Minden esetben ennek hátterében - elvileg - a közérdek húzódik meg.
A dologi jog fogalma
Lakonikus megfogalmazásban a dologi jog nem más, mint a vagyoni berendezkedés joga. Ezek a jogi normák határozzák meg, hogy milyen javak kinek az uralma alatt áll(hat)nak, kik rendelkezhetnek velük stb. Ennél kicsit konkrétabban (Lenkovics Barnabás könyve alapján):
- "mely javak hajthatók egyáltalán emberi uralom alá,
- mely javak tartozhatnak egyes emberek uralma alá és melyek állhatnak kizárólag a kisebb vagy nagyobb közösségek uralma alatt,
- meddig terjednek az egyes uralmi jogosultak javak feletti hatalmának határai és végül, hogy
- a vagyonjogi uralom határain belül az érdekelteket milyen fontosabb alanyi jogok illetik meg és esetleg milyen kötelezettségek terhelik."
A kulcsszó az uralmi jogok. Egy dolog feletti jogi uralomról csak akkor beszélhetünk, ha a dologi jog a jogsult számára egyfajta vagyonjogi státuszt biztosít, és ezt mind a törvény, mind a többi ember elismeri. Emiatt szokás vagyonjogi státusjognak is nevezni. A törvény természetszerűleg nem csak elismeri, de védelmébe is veszi a dologi jogokat.
Lenkovics Barnabás így fogalmazza meg összefoglalva az eme alcím alatt elhangzottakat: "a dologi jog a jogrendszernek, azon belül elsősorban a magánjognak az a része, amely a személyek számára abszolút jogok keretében jogi uralmat biztosít a rendelkezésre álló vagyoni értékű javak felett, és ezáltal alapvetően meghatározza a társadalom vagyonjogi berendezkedésének arculatát."
Egy ország életében a dologi jog jelentőségének meghatározásakor nagyban szerepet játszanak a jogon - látszólag - kívüli, de arra rendkívüli hatással lévő tényezők, úgy mint a társadalom, a gazdaság és a politika. Hogy a társadalomban miként érvényesülnek a dologi jogi normák, elsősorban az alkotmányos berendezkedésen múlik, az abban elismert gazdasági rendszertől, valamint a jogalkotó szociális érzékenységétől. Ezek kombinációja látszólag végtelen alternatívával szolgál, bár az eddigi történelmi tapasztalatok a szélsőségek (totális individualizmus - totális kollektivizmus) életképtelenségét mutatták.
Az előbb elhangzottakból az következik, hogy a vagyoni berendezkedés arculatát nem a dologi jog vagy tágabban: a magánjog adja, hanem az alkotmányos berendezkedés függvénye. A dologi jogon inkább a megfogalmazott jogosultságok, illetve kötelezettségek fenntartását, megszilárdítását célozza.
A dologi jog felosztása
A dologi jogot számos módon fel lehet osztani. Ezek egyik variánsa a dologi jogosult jogi hatalmának terjedelme szerinti felosztás. Eszerint lehet teljes, valamint korlátolt dologi jogokról beszélni. A teljes dologi jog alatt a tulajdonjogot értjük, mint a legtöbb és legteljesebb jogosítványok körét. Ám a legteljesebb koránt sem jelenti a korlátlanságot, melyről már fentebb is volt szó (pl. a közérdek szempontjából célszerű korlátozni, illetve eltiltani bizonyos dologi jogokat). A tulajdonjog korlátozásának részletes ismertetése egy külön szócikk témája.
A korlátolt dologi jogok abszolút jellege és ugyanilyen tartalma a tulajdonjogból eredezik. Tulajdonképpen nem más, mint a tulajdonjog egyes részjogosítványának az önálló "életre keltése", melyet más szóval szelvényjogoknak nevezünk. Erre példaként hozhatók a használati jogok, a személyes és telki szolgalmak, a zálogjog stb.
Más szempontok, melyek alapján lehet szintén lehetséges a dologi jog tartalmát elhatárolni egymástól a következők: saját dolgon fennálló és idegen dolgon fennálló jogok. Ez lényegében megegyezk a dologi jogi jogosultság hatalmi terjedelme szerinti felosztásával, amiről az előbb olvashattunk. A saját dolgon fennálló jog alatt mi mást, ha nem a tulajdonjogot értjük, míg az idegen dolog feletti jogokon a már említett példákat hozhatjuk fel ismét.
Másfajta felosztás szerint megkülönböztetünk olyan dologi jogosultat vagy kötelezettet, aki közvetlenül meg van határozva, illetve aki csak közvetetten. Ennek ésszerűsége abban rejlik, hogy amíg például a haszonélvezet jogosultja meg van határozva, addig a pénznél vagy a bemutatóra szóló értékpapírnál ez nincs így.
A magyar jogirodalom sajátossága a dologi jogok célszerinti módszer mialapján szólnunk kell a kiaknázási vagy szerzési jogokról. A szerzési jogok terjedelme - ahogy azt a neve is sejteti - valamely dologi jog megszerzésére irányul. Csak a szerzés után van értelme beszélni a kiaknázási jogról miszerint a jogosult a dologban rejlő természeti vagy gazdasági lehetőségeket a maga javára fordítja. A német jogirodalom szerint beszélni lehet még a dologi várományról, egy függő jogi helyzetről. A dologi váromány értelme abban áll, hogy ugyan kevesebb a teljes jognál, de több mint egy dolog kilátásba helyezett megszerzése. A magyar jogban ismert főbb esetei a következők:
- 368. § (1) Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn.
(2) A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
(3) Az ingatlan vevője - ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt birtokba lép - ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
- 117. § (3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
- 251. § (1) Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.
Érdemes még szót ejteni a dologi rokon jogokról, melynek két típusát különböztetjük meg: a) léteznek tulajdonszerű jogok, illetve b) "eldologiasodott" relatív jogviszonyok. A dologi rokon jogok rokon vonásokat mutatnak a dologi joggal, azonban a látszat ellenére sem azok. A tulajdonszerű jogok, mint amilyen például a bányászati jog, a vadászati és halászati jog. Eredetüket tekintve a földtulajdon részjogosítványai voltak, de leváltak erről, s most attól független, abszolút jogként gyakorolhatják.
Ettől kicsit eltérnek az eldologiasodott relatív jogok. Bizonyos idegen dologbeli jogosultságok nem csak idegen dolgokon, hanem törvényben megfogalmazott jogon vagy követelésen is fennállhatnak (pl. szerzői jog, szabadalmi jog)
A dologi jog alapelvei
A dologi jogban öt explicit és egy implicit elvet fogalmazhatunk meg. Az explicit, vagyis kifejezett alapelvek a következők: a) zártkörűség, b) tartalmi kötöttség, c) abszolút hatály, d) nyilvánosság, e) egyediség elve. Az implicit vagyis külön meg nem említett alapelv az áttekinthetőség elve. Ez utóbbi mindegyik másikban előfordul, azok lényegi elemét képezik, ezért nem szükséges külön részletezni.
Zártkörűség elve
A dologi jog numerus claususa. Ez azt jelenti, hogy újfajta dologi jogot csakis törvényben lehet létrehozni. Ennek indoka egyszerűen csak annyi, hogy átláthatatlan káoszt teremtene, ha a személyek magánautonómiája erre kiterjedne. A XIX. században ugyanis összegyűjtötték az összes dologi jogot, s ekkor jutottak arra a következtetésre, hogy a dologi jogot korlátok közé kell illeszteni. Ennek egy sokkal jogásziasabb magyarázatát Szladits Károly fogalmazta meg: eszerint a felek csak a törvényben meghatározott kötelezettségekkel terhelhetők, más típusú abszolút jogokat nem keletkeztethetnek.
Az abszolút szerkezetű jogviszonyból következik, hogy a társadalom minden tagja (akinek van dologi joga) jogosult, s velük szemben mindenki más kötelezett. Emiatt transzparensnek, átláthatónak kell lennie a dologi jog viszonyrendszerének szerkezete.
Tartalmi kötöttség elve
Ahogy azzal az előbb már megismerkedhettünk, a dologi jog nem csak a fajtái szerint van meghatározva. Szintén nagyon fontos, a jogbiztonság elemi követelménye, hogy a már létező dologi jogok tartalma is adott legyen, azokat más személy ne változtathassa meg. Ezzel az elvvel szembeállítjuk a tartalommeghatározás szabadságának elvét, mely így szól:
200. § (1) A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A tartalmi kötöttség elvének fontossága a korlátolt dologi jogoknál mutatkozik meg, hiszen a tulajdonjog szelvényjogai nincsenek teljeskörűen megfogalmazva olyan sok van belőle, bár tartalmi korlátlanságról itt sem beszélhetünk.
Abszolút hatály elve
A dologi jogok abszolút hatálya két okra vezethető vissza: a) egyrészről azért fontos, mert kiemelkedő társadalmi-gazdasági jelentősége van, b) másrészről azért számottevő, mert a dologi jogviszony legfőbb ismérvét, szerkezeti sajátosságait hangsúlyozza ki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy abszolút jogok csak a dologi jogban fordulnának elő, van ilyen szép számmal a vagyonjogon kívül is. Az abszolút jogok lényege röviden annyi, hogy van egy jogosult, akivel szemben mindenki - elvállalástól függetlenül - kötelezett.
Az abszolút jogosult jogállása oszthatatlan (tartalmi, tárgyi és alanyi vonatkozásában egyaránt). Ha ez másképp lenne, azzal kockáztatnánk az abszolút jog elrelativizálódását. Megjegyezzük, hogy a közös tulajdon sem relativizálja el a dologi jogokat.
A dologi jogi kötelezettségek legalább három fő mozzanatból tevődnek össze: a) elismerés, b) tűrés, c) tartózkodás. Az elismerés az abszolútiság tudomásulvételét jelenti. A tűrés a dologi jog gyakorlásának elviselését, míg a tartózkodás azt jelenti, hogy tilos bármiféle jogellenes behatás, beavatkozás, a dologi jogosult akadályoztatása stb. Mindehhez elég a passzivitás, vagyis a nemtevés. Ha ezek valamelyikét megsértik, a dologi jog az igény állapotába kerül, létrejön egy relatív jogviszony, de ez nem helyettesíti az abszolút jogokat, hanem amellett létezik.
Nyilvánosság elve
A magánjogban alapvetően a magántitok az uralkodó elv. A dologi jog mégis a nyilvánosság elvét fogadja el, melyet a jogbiztonság indokol, ahogy arról már korábban is volt szó. Ha jobban belegondolunk ez mindkét fél (a jogosult és a kötelezett) érdeke is. A kötelezett tisztában akar lenni azzal, hogy kivel szemben milyen kötelezettségei vannak, másként nem tud eleget tenni ennek. A jogosult oldaláról pedig azért nyilvánvaló ennek célszerűség, hisz nem akarhatja, hogy mások - kötelezettségeikről nem tudva - bármilyen módon zavarják őt a dologi jogainak gyakorlásában.
Egyediség elve
Eme alapelv szerint a dologi jog közvetlen tárgya mindig valamilyen konkrétan, egyedileg meghatározott dolog lehet. Így az abszolút szerkezetű jogviszonyban nem csak a jogosult fél van egyértelműen meghatározva, hanem a dolog is, melyre a jogosult jogosultsága kiterjed. Ebből következik, hogy egy személy teljes vagyonára nem lehet abszolút jogot biztosítani, mert a vagyon fogalma ennél tágabb (minden pénzben kifejezhető jogosultság és kötelezettség). Fontos megjegyezni itt még, hogy az egyediség mindig jogi értelemben értendő.
A vagyonjogban azonban van két kivétel az egyediség elve alól: a) egyetemes jogutódlás, b) vagyontömeg, mint egy szerződés tárgya.
Forrás
- Lenkovics Barnabás: Dologi jog, 7. átdolgozott kiadás (2008), Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.
