A bűnökről és a büntetésekről:6
A Jurispedia wikiből
| «A törvények homályosságáról | Tartalomjegyzék | A bűncselekménnyel okozott kár felbecsléséről» |
 | A szócikk más nyelvről lett lefordítva, ezért aki magabiztos jártassággal bír az adott nyelvben, leellenőrizhetné a tartalmi helyességet. Az alkotás internetes forrása itt található. |
 | A szócikk még kiegészítésekre szorul. Segíts abban, hogy minél előbb elkészüljön! |
A bűnök és a büntetések közötti arányosságról
Az emberiségnek nem az egyetlen közös érdeke, hogy bűncselekményeket ne kövessenek el, hanem az is, hogy a bűnök minden fajtája kevésbé gyakori és arányos legyen azzal a rosszal, melyet a társadalomnak termelnek. Ennek következtében azoknak az eszközöknek, mellyel a törvényhozó él, arányosan sokkal hatalmasabbnak kell lennie annál, mint amely a közbiztonságot rombolja és azoknál az indokoknál melyek az elkövetésre sarkalnak. Vagyis kell lennie egy rögzített arányosságnak a bűnök és a büntetések között.
Lehetetlen megelőzni minden létező rendellenességet, melyet az emberiség szenvedélyei okoznak a társadalomnak. Ezek a rendellenességek arányosan növekszenek a lakosság számával és a magánérdekek ütközésével. Ha utánanézünk ennek a történelemben, azt láthatjuk, hogy minden államban az uralom nagyságával együtt növekszik. A politikai számtanban a valószínűség számítást a matematikai pontossággal kell helyettesíteni. Ez az erő, mely minket folyamatos arra csábít, hogy a saját érdekeinket nézzük, akár a gravitáció, folyton így cselekszik, hacsak nem ütközik egy akadályba. Ennek az erőnek a hatása az emberi cselekedetek zavaros sorozata. A büntetések, melyeket én politikai gátaknak neveznék, megóvnak a magánérdek végzetes hatásaitól anékül, hogy meg kellene semmisíteni a bűnre csábító okot, mely érzékenység elválaszthatatlan részét képezi az embernek. A törvényhozó úgy jár el ebben az esetben akár egy szakképzett mérnök, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy szembeszálljon a gravitáció erejével kihasználva azokat a körülményeket, melyek hozzájárulnak az építménye szilárdságához.
A társadalmi egyesülés nélkülözhetetlensége adott, akár azok a megállapodások, melyeket az egyének ellenérdekű igényei szükségszerűen megkívánnak. Meghatározhatunk egyfajta bűncselekmény-skálát, ennek az első foka kellene, hogy tartalmazza azokat, melyek a társadalom azonnali felbomlását célozzák, míg az utolsó a legkisebb lehetséges, magánembernek okozott igazságtalanságot. Eme szélsőségek között helyezhetünk el minden ellentétet a közjóval, melyet bűncselekménynek nevezünk, és melyek érzékelhetetlen fokokon keresztül csökkennek a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig. Ha matematikai számolást alkalmazhatnánk a homályos és végtelennek tetsző emberi cselekedetek minden kombinációjára, kellene egy megfelelő, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig csökkenő skála a büntetéseknek; de ennyi elégséges lesz ahhoz, hogy a bölcs törvényhozó kijelölje az alapvető felosztását anélkül, hogy ezzel megzavarná a rendet azáltal, hogy a legsúlyosabb bűncselekményekre szabják ki a legvégső büntetést. Ha volna egy pontos, egyetemes skála a büntetésekre és a bűncselekményekre, rendelkeznénk egy közös mértékegységgel a szabadság és rabszolgaság, valamint a különböző nemzetek emberség és kegyetlenség mértékének fokára.
