A Jurispedia wikiből
|
| A szócikk más nyelvről lett lefordítva, ezért aki magabiztos jártassággal bír az adott nyelvben, leellenőrizhetné a tartalmi helyességet. Az alkotás internetes forrása itt található.
|
A büntetések eredetéről
A törvények azon – természetesen – független emberek együttélésének feltételei, akik egy társadalomban egyesültek belefáradva egy olyan élet viszontagságaiba, mely a folyamatos háborúzásról szól, mert ebben az állapotban a szabadság étékét veszti, míg a bizonytalanság el nem múlik. Hogy az emberek békében és biztonságban éljenek, a szabadságuk egy részét feláldozták. Minden egyén szabadságának részei együttesen alkotják a nemzet szuverenitását, melyet a törvények letéteményesének, az uralkodó kezébe helyeznek. De önmagában az, hogy letétbe helyezték ezeket, nem volt elegendő. Arra is szükség volt, hogy megvédjék mindazoktól, akik mindig arra törekednek, hogy elbitorolják, de nem csak a saját részüket, hanem másoktól is mindet. Szükség volt tehát néhány olyan hathatós motivációra, mellyel visszatartható mások hatalomvágyása attól, hogy a társadalmat a totális káoszba taszítsák. Ilyen motívumok a törvényszegőkkel szemben alkalmazható büntetések. Én azt mondom: e fajta motivációkra szükség van, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem képesek tartósan magukévá tenni magatartási szabályokat. És hogy megóvjuk a társadalmat a közelgő felbomlástól (melyhez a fizikai és erkölcsi világ többi része egyaránt közelít), ahhoz olyan motívumokkal kell folyamatosan hatnunk az elmére, melyek azonnal érezhetővé válnak és képesek ellensúlyozni azon egyének indulatait, akik szembeszegülnek a közjóval. Sem az ékesszólás hatalma, sem a legfennköltebb igazság nem képes még egy kis időre sem féken tartani azokat az indulatokat, melyek izgatottan várják, hogy élénk hatást gyakoroljanak a jelen dolgaira.
