1869. évi IV. törvénycikk a bírói hatalom gyakorlásáról
A Jurispedia wikiből
Tartalomjegyzék |
A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk
Az előzményekről
Az 1848-as szabadságharc leverése után az igazságügyi szervezet kikerült az ország határain túlra és a bécsi székhelyű igazságügy-miniszter felügyelete alá tartozott. A bírósági szervezet hierarchikus felépítésében a legmagasabb szinten állt az ugyancsak Bécsben székelő legfőbb ítélőszék, németül: Oberster Gerichthof. A legfőbb ítélőszék hatásköre az összes koronaországra kiterjedt. Magyarországon a hétszemélyes tábla helyébe lépett. A magyar bírói szervezet legmagasabb szintű rendes bírósági fórumát az öt kerülethez igazított főtörvényszékek alkották, melyeket 1854-től már országos főtörvényszékeknek hívtak. Továbbá Erdély, Horvátország és a Szerb Vajdaság is felállított egy-egy törvényszéket. Fellebbviteli fórumként szolgált, első fokon nem tárgyalt ügyeket.
A főtörvényszékek alatt helyezkedtek el a hierarchiában a megyénként szerveződő megyei törvényszékek. Ezek vették át a megyei és privilegizált kerületi sedriák, valamint a magyar királyi városok törvényszékeinek korábbi feladatköreit. Hasonlóan a bécsi székhelyű legfőbb ítélőszékhez, ezek is másodfokon jártak el.
A struktúra legalsó szintjén az úgynevezett járásbíróságok foglaltak helyet. Számuk a megye nagyságától függően hol kevesebb, hol több volt. A járásbíróságok eljárási körét alapvetően két csoportra lehet bontani. Voltak olyanok, melyek csak a jogszabályban rögzített polgári ügyekben és kisebb súlyú kihágásokban járt el, míg a másik csoportba azok a bíróságok tartoztak, amelyek a törvényszék előtti eljárást nem igényelték és súlyosabb bűncselekményeket is elbírálhattak.
Érdemes még szót szólni a különös bíróságokról. Ezek közül a legszélesebb hatáskörrel a haditörvényszékek bírtak, melyek a katonai ügyeken túl a felségsértést és a lázadást vették az ügykörükbe.
Voltak még az úrbéri bíróságok. 1856 és 1858 között első fokon a megyénként szervezett úrbéri törvényszékek jártak el. Olyan perekben bíráskodtak, mint amilyen az erdő- és legelőelkülönítések vagy birtokrendezés. Ma ez inkább a polgári perek része, a tulajdonjogi ügyeké. Fellebbviteli fórumként az ilyen peres ügyeknek az úrbéri főtörvényszékek szolgáltak, ahonnét a legfőbb úrbéri főtörvényszékhez lehetett tovább emelni a pert.
Országos hatáskörrel rendelkezett az önálló kereskedelmi törvényszék.
Az 1869:4. törvénycikkről
A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénycikket 1869. július 15-én hirdették ki. Ez manapság azért is jelentőségteljes, mert 2001-től fogva az Országos Igazságszolgáltatási Tanács minden évben július 15-én rendezi meg a Bíróságok Napját.
A bírói függetlenség
A törvény első szakasza kimondja, hogy "Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak." Eszerint megmutatkoznak annak a jelei, amit Montesquie fektetett le híres művében, A törvények szelleméről című alkotásában. Eme jelek a hatalommegosztás tanára utalnak, bár ebben a törvénycikkben csak a végrehajtói és az igazságszolgáltatói hatalmi ágat említi a jogalkotó. A bíró kizárólag a törvényeknek, a rendeleteknek, valamint a törvényerejű szokásoknak megfelelően kell eljárnia. Bíróságokat is csak törvény hozhat létre vagy szüntethet meg.
Fontos állomás volt még abból a szempontból ez a törvénycikk, hogy szabályozta a bírói állások betöltésének mikéntjét. A magyar jogban a bírák életfogytig tartó kinevezésnek örvendhetnek. A bíróvá válás feltételei a következők:
- 26-ik életév betöltése;
- feddhetetlen jellem;
- csőd vagy gondnokság alatt nem állhatott;
- beszélte a magyar nyelvet;
- a köz- és váltóügyvédi vizsgát letette vagy
- valamilyen külföldi vagy hazai egyetemen jogi képesítést szerzett és
- az utolsó vizsgáját követően legalább három évig gyakornokoskodott: egy évet a bíróságon, két évet egy ügyvéd mellett vagy ugyancsak bíróságon, "s e három év letelte után a gyakorlati birói vizsgálatot szintén sikerrel állta ki".
Állásából elmozdításra, de még áthelyezésre sem volt lehetőség büntető- vagy fegyelmi eljárás nélkül. 40 év kötelező szolgálat előtt nyugdíjba helyezni a bírát akkor lehetett, ha ő ebbe beleegyezett, vagy a 65. életévét betöltötte és nem kúriai vagy vele azonos rangban lévő bírói tisztséget viselt. Ez utóbbi két esetben a 70. életév betöltése volt az irányadó.
Összeférhetetlenség
A bírói függetlenséget nem lehet elválasztani az összeférhetetlenségtől. A törvénycikk részletesen szabályozza annak az eseteit, hogy ki nem tölthet be egyéb pozíciója mellett bírói tisztséget is. Eszerint nem lehetett bíró:
- Politikai összeférhetetlenség
- országgyűlési képviselő,
- munkás- vagy politikai egylet vagy gyülekezet tagja, illetve
- folyóirat tulajdonosa, szerkesztője, kiadója.
- Társadalmi összeférhetetlenség
- gyakorló ügyvéd vagy ülnök,
- nem viselhetett más, akár állami (polgári, katonai és fizetéses egyházi), akár törvényhatósági vagy községi valóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot (a hadkötelezettség kivételével),
- nem lehetett tovább se tanár, se bármilyen más tanító,
- nem folytathatott gazdasági (ipari-kereskedelmi) tevékenységet, mely a bírói hivatással nem fér össze, vagy gátolná a bírói tevékenységében.
- Anyagi összférhetetlenség
- javadalmazását az állampénztártól kapta, jogot ingyenesen köteles szolgáltatni.
Jogszabályok
- 1869. évi IV. törvénycikk
Forrás
- Mezey Barna (szerk.): Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
