Öröklés
A Jurispedia wikiből
| Ez a szócikk <yearsold d="26" m="5" y="2008"></yearsold> éves. Lehet, hogy hatályát vesztette vagy módosult a megírás alapjául szolgáló jogszabály. Le kellene ellenőrizni. |
Öröklés
Az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás, mely kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódó jogi változás (jogi személyek vagyonában megszűnésük esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás nem öröklés). Az öröklést a tulajdonos halála, mint jogi tény, önmagában kiváltja, vagyis a jogutódlás a tulajdonos halálával, a jogutód elfogadása vagy bármely más jogcselekménye nélkül bekövetkezik. Az öröklés az elhunyt tulajdonos vagyonában bekövetkező egyetemes jogutódlás, amellyel a jogutód a vagyont, vagy annak egy meghatározott hányadát, mint egészet szerzi meg.
A törvénykönyvek, az öröklési jog keretében szabályozzák a tulajdonos halálával beálló bizonyos más jogutódlásokat, mint például a hagyomány, halál esetére szóló ajándék megszerzése (egyedi jogutódlás, de nem öröklés), köteles rész intézményét is.
Az öröklés a tulajdonjog viszonyban, a tulajdonos személyében alanyváltozást eredményez. Az egyetemes jogutódlás tulajdonosok között megy végbe, ez alól kivétel, hogy az özvegyi jog intézményében a jogutódlás során a tulajdonos személyében bekövetkező alanyváltozás mellett haszonélvezeti jog is keletkezik.
Több személy öröklése esetén az egyes személyeket megillető vagyoni hányadokat örökrésznek nevezzük.
A magyar jogban az öröklés szükségszerű jogutódlás, nincs uratlan vagyon. Az elhunyt tulajdonos vagyona a végintézkedésben megjelölt személyekre, ennek hiányában a törvényben kijelölt személyekre, s ezek között végső soron az államra száll, melyet a visszautasítás joga nem illet meg.

